Csak éppen nem volt időm időben közzétenni őket. Persze arra sem volt időm, vagy inkább azt mondanám, hogy nem szakítottam rá eleget, hogy mindazt elkészítsem, amit szerettem volna. De ez mindig is így volt, akkor is, mikor még nem dolgoztam. Mikor tanulom már meg, hogy mennyi is az a 24 óra! Azaz tudom én, de annyi csábító dolog kerül az ember lányának szeme elé itt a világhálón, meg még azon is túl! Ezek pedig a fontossági sorrend végére kerülnek. Így le is maradnak, nagyrészt.
De azért 1-2 ötlet megvalósult!
Papírkosárka:
A papírváz fülei előbb páros számúak voltak, aztán rájöttem, így nem lesz jó, mert egymás fölé kerülnek a az előre-hátra tekert fonalak, nem váltják egymást. Így megpróbáltam páratlan számúval, így már jó lett. Hédi is készített egyet, majd még egyet, jó mókának találta. Én is:-) Fonalvirágot is készítettem rá, majd azt is megmutatom, hogyan készül, érdemes megörökíteni.
Barikák:
Ezek lettek a kedvencek! Végül ez a kettő készült belőlük, az ablakba, aranyesőágra kerültek. Vattakorongra ragasztottam a kartonból kivágott fejet, kenderfonal masni került a fejükre, s a lábukat is arra fűztem fel.
Füzér:
A tulipánok közepéből kiesett tojásokat akartam hasznosítani. Fehér nyusziformát ragasztottam rá, majd 1-1 virággal váltakozva felfűztem.
S végül:
Kimosott fél tojáshéjba virágföldet tettünk, zsázsamagot szórtunk bele. Tojástartóba helyeztük őket. Terveztem még krepp-papír-virágokat is bele, de ez terv maradt:-) Mindez hétfőn történt, s vasárnapra ilyen szép nagyra nőtt. Azóta már csipegettünk is a zsázsából, kellemesen csípős ízű.
A tojásokat hagymahéjjal festettük, levéllel díszítettük. Már gyerekkorunkban is ilyen tojásokkal vártuk a locsolókat. Kellett is fessünk bőven, mivel négyen vagyunk lánytestvérek:-) Ma már közel sem jön annyi locsoló, meg aztán a szokások is változtak, de ez is megérne egy bejegyzést...