Ez több mint ház, ez otthon...

Otthon. Család. Tárgyak. Emlékek.

2013. április 27., szombat

Tavasz, színek, virágok

Nem rég még csak álmodoztunk a tavaszról. Meg egyáltalán a napsütésről. S szinte egyből nyár lett. Napok alatt kivirult a természet, s behozta a cudar időjárás miatti lemaradást.
Néhány napja arról beszélgettünk itthon, kinek melyik a kedvenc évszakja. Nem találjátok ki, a gyerekeké melyik:-) Hát a nyár! S miért? Mert nincs suli:-)))
Az enyém határozottan a tavasz. Ilyenkor lehet igazán rácsodálkozni a természet megannyi varázslatára. Amint a semmiből annyi színes csoda lesz. Annyi, de annyi fotót készítettem itthon is, meg a hétvégenkénti természetjárás során is. Valamennyit mutatok belőle, persze az elsők (ibolya, jácint) már elhervadtak. Sajnos a tulipánok sem hosszú életűek a nagy melegben, néhány nap alatt elvirágoznak.












Úgy szeretem ezt a rendetlen tarkaságot! Bárcsak egész évben megmaradna!
Néhány kép a legutóbbi börzsönyi sétáról:




Ennyi ibolyát életemben nem láttam, amennyi idén volt. Az odvas keltikét is kaszálni lehetett volna, s nagy meglepetésemre még tavaszi héricset is találtunk. A gyerekek meg vadászlest, mindjárt meg is mászták.

2013. április 26., péntek

Virágos kosárka

Jó régen írtam már, pedig a nagy elhatározás és lendület megvolt. De aztán leengedtem, mint egy lufi. Most próbálok újratöltődni, ez a hétvége nyugisabb lesz, előre láthatólag, talán sikerülni fog.
Nem is igazán alkottam mostanság, csupán ilyen kosárkák, vagyis hasonlók készültek az oviban. Annyira jól sikerültek, hogy itthon is készült belőlük. Kicsit másképp, de ezeket tudom megmutatni:


Az ovisok négyzet alakú színes papírból készültek, s minden "szárra" került virág. Itthon téglalap alakú színes papírból készült, s mivel keskenyebbre csíkoztam fel a lapot, csak minden másodikra került virág, az üreseket pedig lelapítottam, azok a levelek. A tulipánok a lelapított szárra kerültek, az ívek maradtak üresek. Ez tetszik jobban:-)
No de elölről: a téglalap alakú lapot csíkokra vágtam úgy, hogy az alján 4-5 cm egyben maradjon. A csíkokat lehajtottam s leragasztottam az egyben maradt részhez. Az utolsó csíkot levágtam, itt fogtam össze s ragasztottam össze a kosárkát. A ragasztott rész legyen kívül, így hajlanak szépen kifele az ívek.


2013. április 7., vasárnap

Húsvétra készültek...

Csak éppen nem volt időm időben közzétenni őket. Persze arra sem volt időm, vagy inkább azt mondanám, hogy nem szakítottam rá eleget, hogy mindazt elkészítsem, amit szerettem volna. De ez mindig is így volt, akkor is, mikor még nem dolgoztam. Mikor tanulom már meg, hogy mennyi is az a 24 óra! Azaz tudom én, de annyi csábító dolog kerül az ember lányának szeme elé itt a világhálón, meg még azon is túl! Ezek pedig a fontossági sorrend végére kerülnek. Így le is maradnak, nagyrészt.
De azért 1-2 ötlet megvalósult!
Papírkosárka:

A papírváz fülei előbb páros számúak voltak, aztán rájöttem, így nem lesz jó, mert egymás fölé kerülnek a az előre-hátra tekert fonalak, nem váltják egymást. Így megpróbáltam páratlan számúval, így már jó lett. Hédi is készített egyet, majd még egyet, jó mókának találta. Én is:-) Fonalvirágot is készítettem rá, majd azt is megmutatom, hogyan készül, érdemes megörökíteni.
Barikák:
Ezek lettek a kedvencek! Végül ez a kettő készült belőlük, az ablakba, aranyesőágra kerültek. Vattakorongra ragasztottam a kartonból kivágott fejet, kenderfonal masni került a fejükre, s a lábukat is arra fűztem fel.
Füzér:

A tulipánok közepéből kiesett tojásokat akartam hasznosítani. Fehér nyusziformát ragasztottam rá, majd 1-1 virággal váltakozva felfűztem.
S végül:
Kimosott fél tojáshéjba virágföldet tettünk, zsázsamagot szórtunk bele. Tojástartóba helyeztük őket. Terveztem még krepp-papír-virágokat is bele, de ez terv maradt:-) Mindez hétfőn történt, s vasárnapra ilyen szép nagyra nőtt. Azóta már csipegettünk is a zsázsából, kellemesen csípős ízű.
A tojásokat hagymahéjjal festettük, levéllel díszítettük. Már gyerekkorunkban is ilyen tojásokkal vártuk a locsolókat. Kellett is fessünk bőven, mivel négyen vagyunk lánytestvérek:-) Ma már közel sem jön annyi locsoló, meg aztán a szokások is változtak, de ez is megérne egy bejegyzést...