Mikor felébredtem, Fiam a sátor előtt ült, s egy bácsi románul beszélt hozzá, mire ő: "Nem beszélek románul." A bácsi elmondta a magáét, s továbbállt. Később visszatért, egy idős bácsi volt, aki feleségével és állataival nyaranta feljön a hegyre, s itt élnek, míg tart a jó idő. A telet lent töltik a faluban. A turistáknak tejet adnak el, "palacsintát" sütnek, ami inkább töltött lángos. Ott még létezik ez az életforma. Még, mert a fiatalabb generáció nem folytatja a hagyományokat.
Mikor aztán kikászálódtam a sátorból, a két gyerekem már fenn volt a sátrak mögötti domboldalon. Igazi medveparadicsom ez, málnát, szamócát, áfonyát csipegettek kis mackóim. Felkapaszkodtam hozzájuk, Leányzóm körbenéz, s azt mondja: "Ez szebb, mint a Balaton!" Mire én elnevettem magam. Hogy szebb-e? Annak is megvan a varázsa, de ez a hely... annyira békés, nyugalmat árasztó.
Ezt a napot a pihenésnek, berendezkedésnek szenteltük. Reggeli után újra nekiugrott a három fiú az engedetlen sátornak, s 10 perc alatt állt.
Napfelkelte |
Házépítés |
Délutáni pihenés a fenyők árnyékban |
Kajára várva |
Pádis-fennsík
Tulajdonképpen ez úticélunk. Úgy 20 évvel ezelőtt voltunk itt, szintén sátorral. Emlékeimben megmaradt a Csodavár elképesztő méreteivel, a Szamos bazár szédítő magasságaival, az ijesztő zsombolyok, a didergős jégbarlang, de a legcsodásabb a Galbena szoros volt. Ide sajnos most nem jutottunk el... Hogy mennyire volt fárasztó eljutni ezekre a helyekre, arra nem emlékszem, de megtapasztaltuk:-)
A Pádis fennsík az Erdélyi-szigethegységben található, a magyar-román határtól úgy 100 km-re, a Nagyvárad- Belényes-Vasaskőfalva útvonalon. A mindössze 36 km2-es területen rengeteg természeti csoda található: barlangok, sziklaszorosok, vízesések, víznyelők, jégbarlangok, zsombolyok, források, búvópatakok. Némelyik európai mércével mérve is jelentős.
A természeti látnivalók autóval nem közelíthetők meg, így több órás, érintetlen erdőkön át vezető ösvényeken való gyaloglás vár az elszánt turistákra. Elszántság a terep miatt is szükségeltetik, hisz meglehetősen nagyok a szintkülönbségek, helyenként kövek, gyökerek között, meredek lejtőkön le-fel. Nem elrettentésképp mondom, hisz gyerekek és idősek is megteszik az utat. A látvány minden esetre kárpótolja a fáradságos utat.
3. nap
Csodavár
Előző nap lelkileg felkészültünk erre az útra, s reggeli után nekivágtunk. Ha az elsőként megnézett sátorozóhelyen maradunk, jóval rövidebb út várt volna ránk, így órákkal többet kellett gyalogolnunk.
Elindultunk |
Ezt a fát 20 éve is megcsodáltuk |
Lefele |
Ponor-rét |
Patak |
Ponor-forrás |
Megint egy domb állta utunkat. Fel kellett menni rajta, aztán le. Áfonyázásnak álcázott pihenéseket iktattunk be menet közben.
Végre elértünk az autóval még járható úthoz, a Glavoi-rét felől közelíthető meg. Innen már csak egy "kőhajítás" az uticélunk. Egyre csak lefele haladtunk, gyökerek és simára koptatott kövek között. Alaposan a lába elé kell nézzen az ember fia-lánya, ha nézelődni akar, bizony meg kell állni. Nézelődni márpedig lehet. A nép is egyre több volt, ki még lefele tartott, más már visszafele.
Végre megpillantottuk:
A barlang tulajdonképpen egy hatalmas víznyelő, Románia legmagasabb barlangbejáratával büszkélkedhet. 150 m-t kell még ereszkednünk, hogy a mélyébe tekinthessünk. Az ereszkedést kötelek segítik, de a bátrak enélkül is elindulhatnak. Mi egy darabig bátrak voltunk, aztán volt egy pont, amikor azt mondtam, tovább nem megyek. De Sógorom a segítségemre sietett, Férjem ugyanis igyekezett a gyerekek után. Másztak ők, mint valami kis zergék. Ahogy egyre lejjebb ereszkedtünk, egyre hűvösebb lett.
Párom a gyerekekkel |
Micsoda méretek! |
Egész ügyesen másztak:-) |
A Csodavár másik nyílása |
Visszatekintve |
Odalent a gyerekekkel |
Míg odalent időztünk, odafent is készülődött esni, erre egyre hangosabb dörgés figyelmeztetett. Igyekeztünk kijutni, mielőtt megeredne az eső, mert a vizes köveken már nagyobb kaland lenne visszajutni. Jobboldalt létra segítségével lehetett átjutni a szomszédos katlanba. Mire felértünk, már csöpögött is az eső. Míg Nővéremékre vártunk, el is csendesedett. Vártunk ugyan rájuk, de dicséretére legyen mondva, fóbiái ellenére mindenhova eljutott, ahova mi is.
A szomszédos víznyelő megint ámulatba ejtett: egy óriási katlan, hatalmas sziklafalakkal övezve. A derekába taposott ösvényen körbe lehet járni, s feltekinteni a szédítő magasságokba.
Másik ösvényen fel lehet jutni az egész együttes tetejére, fentről, az állítólag nem túl jó állapotban lévő kilátókról megcsodálni a vidéket. Ezt kihagytuk, az időnként szemerkélő esőben elindultunk hazafele. Először is ki kellett jutni a víznyelőből, volt, mit mászni felfele.
Aztán dombon fel, dombon le, lovas tisztáson át, Ponor-réten ebéd, s nekivágtunk a dombnak, melyen elsőként ereszkedtünk le. Fárasztó volt, de olyan jó volt megpihenni a tetőn. Innen már hamar hazaértünk, azaz a sátrakhoz.
Bármilyen fáradtak voltunk, puliszkavacsorát követően jó hangulatú esténk volt. A fiúk nagyon elemében voltak, még egy kis táncra is futotta:-)
Hát ez a Csodavár tényleg csodálatos! Gyönyörű, vadregényes helyeken jártatok. Valóban hatalmasak a sziklák, egészek kicsik vagytok közte :) Nagyon szép kirándulás lehetett.
VálaszTörlésKatalin, valóban szép természeti ritkaság. A vidék nagy része érintetlen vadon, még medvék is élnek erre, van, hol megbújjanak. S mit egyenek:-)
VálaszTörlésA fotók nem is tudják visszaadni azt az összképet, amit szemmel látni. Óriási, a fenyők eltörpülnek mellette. Pedig azok sem kicsik.
A csodaszép Csodavár valóban megérte a sok fáradságos gyaloglást!!! :) a sziklamászást nem igazán nekem találták ki, de ezért a látványért, valahogy csak megbírkóznék vele! Az áfonyaszedős képről eszembe jutott egy sulis koromban megtett sátorozós kirándulás.A Rozsdagödörnél jártunk, amihez a sátorozóhelytől 20 km-t kellett gyalogolni (úgy emlékszem, hogy csak oda volt ennyi, de lehet, hogy tévedek :) ), és ott szedtem életemben először, s sajnos egyelőre utoljára, áfonyát...mire visszaértünk , a sátorban maradt társaink nevetve fogadtak, mert csupa kékek voltunk ! :) Nagyon szép, élménydús nyaralásotok lehetett!!
VálaszTörlés