Papírdíszek anyák napjára

Holnap lesz az oviban az anyák napi ünnepség. A dekoráció ezúttal is rám lett bízva. Egy délután elkészültek. Az apró kék virágokkal díszített szívek a kedvenceim:

hHmar is elkészültek, a virágokat többszörösen összehajtott vékony színes papírból vágtam ki, a leveleket szintén, a szívet pedig kartonból.
Az árvácskás cserepek már munkaigényesebbek voltak, s annyira nem is voltam megelégedve a végeredménnyel. De ha már dolgoztam vele, ezek is felkerültek.

Előbb a cserepekre a levelek kerültek fel, majd a virágok. Ezekhez három szirom egyszínű, a negyedik más, ezt hátulról ráragasztottam. Végül tűfilccel megrajzoltam a közepét meg a szirmokra is firkantottam egy kis erezetet. A cserepeket pedig hibajavítóval megpöttyöztem, ez a mozzanat nem lett megörökítve. Pedig valamelyest dobott rajta.

Készültek még szívecskefüzérek is, de ezekről nem készült fotó. Kisebb szívecskéket vágtam ki szintén összehajtott papírból, így gyorsabb, s minden másodiknak a közepét is kivágtam. Így lettek felfűzve: egy egész, egy lyukas szív.

Anyukát mindig felhívtam anyák napján... Most már nincs kit. Már több, mint egy éve, hogy nincs velünk, s érdekes módon most először álmodtam vele. Ma reggel, félálomban láttam őt, a zilahi házban. Nem beszéltem vele, csak tudtam, hogy ott van. Igazából nem hiszek abban, hogy az álmoknak jelentése van. Ritkán emlékszem rájuk, de időnként egész nap a hatásuk alatt vagyok, mint ahogy most is. Abban hinni akarok, hogy valahol ott vannak a szüleim, hogy nincs vége mindennek azzal, hogy eltávoztak az élők sorából. Így könnyebb elviselni...