Tulipános láda

Egyik kedvenc bútordarabom:-)

És még az évekkel ezelőtti dunai árvíznek is van köze hozzá. Annyi, hogy kedves ismerőseink, akik közvetlenül a Duna partján laknak, az alsó szinten derékig érő vízben elázott régi bútort ki akarták dobni. Férjem elhozta, aztán szétszedve évekig állt, mígnem tulipános láda lett belőle:-)
A rongyosra hámlott furnért Apósom napokig áztatta, míg végre sikerült megszabadulni tőle. Férjem le sem csiszolta az alatta rejtőző faanyagot, hogy még régebbinek hasson. Nem festett, hanem kivágott tulipánmotívum díszíti. Ugyanis ez az aktuális kedvenc:-) A szélére került díszcsík szintén az "árvízvert" bútordarabról megmentett, talán diófa  darab. Réz szegekkel van összeállítva, s csak egy vékony fenyő lazúrréteget kapott. Olyannyira jól sikerült az antik hatás, hogy kedves székely ismerős, aki márpedig ért a fához, s még emlegetni is fogom, valóban azt hitte, hogy nagyszülőktől örökölt darab:-)
A teteje felnyitható, tágas tárolóhely (sajnos a teteje is), s akár ülni is lehet rajta.
S ki más készíthette, mint Férjuram? Pedig nem is asztalos, csak ez a legújabb kedvenc tevékenysége. Egy-két trükköt ellesett barátjától, tanult egy-két hibájából, s olyan munkák kerülnek ki a keze alól, hogy mindenki csodájára jár:-)

Egy időben a vasalatlant tartottam benne, jelenleg néhány kacat dugihelye, de sohasem áll üresen. Ülőbútor funkcióját is kihasználjuk időnként, főleg, ha vendégek is vannak. Másik fontos s bosszantó funkciója: mivel az étkezőben kapott helyet, közel  a bejárathoz, a hazaérkező családtagok hova pakolnak le mindent?
A tetejét az általam varrt írásos terítő díszíti, ami szintén tulipános:-) Nagyon szeretem az írásost, varrni is meg használni is. Lesz még szó róla.